A tavaly alakult, s idén debütált tini rockcsapat Egy másik nemzedék című dalukkal egyre népszerűbb az interneten. A számhoz készült első videoklipjüket immár gyakran játsszák a magyar zenei csatornán is. Gomba módra szaporodnak rajongói oldalaik, s mivel egyre többen érdeklődnek irántuk, hamarosan a honlapjuk is elérhető lesz a világhálón. A magyar csapatot, a szintén emozenét játszó - a kritikusok által fanyalgással fogadott, azonban nagy meglepetésre immár Európa-hírű - német Tokio Hotelhez hasonlítják. Az együttes útját, a gyakorlatnak megfelelően, immár producer egyengeti, Németh Zoltán személyében, aki bemutatta a No Thanx tagjait: - A Vas megyei, főként szombathelyiekből álló csapatot a 18 éves Szekér Dávid, aki jelenleg a Kanizsai Dorottya Gimnázium diákja és öccse, a Zrínyi iskolába járó, 14 éves Olivér alapította. Az együttes gitárosa és a még általános iskolás basszus-felelőse úgy döntött, hogy együtt csapnak a húrok közé. Jó baráti alapon csatlakozott hozzájuk a gitáros, Csánk Péter. Ő a zenekar legidősebb tagja, 20 éves, Budapesten, a Műszaki Egyetemen tanul. Szintén bandatag lett a 16 éves, a kőszegi Jurisics Miklós Gimnáziumba járó Varga Dániel, aki a zenekarban a dobokat szólaltatja meg. Az együttes már összeállt, csupán a frontember hiányzott. A 17 esztendős, szentpéterfai Skrapits Erikre, a Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola tanulójára Horvátzsidányban, egy horvát fesztiválon figyeltek fel, majd megkérték, csatlakozzon az együtteshez. Szerkesztőségünkben a zenekar két tagjával, Szekér Dáviddal és Skrapits Erikkel beszélgettünk. (A későbbi, érdeklődő telefonálókat megelőzve, itt jegyezzük meg: mindkettőjüknek van barátnője.) - Közel egy éve folynak az első lemezünkkel kapcsolatos munkálatok. A szöveget és a dalokat mi írjuk, s a számainkat majdani koncertjeinken is mi adjuk elő, élőben. Nevünket együttesen találtuk ki, előzőleg egyebek mellett szó volt arról is, hogy példaként Airline-nak hívják majd a zenekart, de végül maradt a No Thanx elnevezés. A banda logóját is mi rajzoltuk meg - mondta életkorán túlmutató magabiztossággal Szekér Dávid, akit a manapság újra felkapott emostílusról is kérdeztünk. - Elsőként kitaláltuk dalaink hangulatvilágát. Az emo az emotion szó rövidítése, s ennek megfelelően számaink erős érzelmi töltésűek. Sokan az emozenét a szerelmi bánattal, az önsajnálattal, a depresszióval vagy a homoszexualitással is társítják, de erről szó sincs. Mi arra akarjuk ráirányítani a figyelmet, hogy az élet szép, azaz happy. Az emósok általában régi slágereket hallgatnak, dorgóban és feszes pólóban járnak, extrém hajat viselnek, és festik magukat - tájékoztatott. Ezt követően aziránt érdeklődtünk: zavarja, vagy inkább segíti pályájukat, hogy a Tokio Hotel magyar másolataként emlegetik őket. - A német emobanda egy befutott, igazán közismert csapat. Nem gondoljuk, hogy mi lennénk a magyar Tokio Hotel, ugyanis az emón belül eltérő a két zenekar stílusa. A fiatalok a német mintához tudnak bennünket kötni, ami jó. De ha meghallgatják a dalainkat, rájönnek, hogy mi egészen mást képviselünk - mondta Dávid, aki szabadidejében síel, s mint megjegyezte, eredményeivel dobogóra is szokott állni. Féltenek-e a szüleitek a gyorsan jött népszerűség hátrányaitól?, tettük fel a kérdést a fiúknak. - Abszolút támogatják zenei karrierünket. A magam nevében elmondhatom, hogy a szüleim igazán örülnek a rockzenét játszó No Thanx eddigi sikereinek - folytatja Skrapits Erik. - Az életünk valóban nagyon megváltozott. Szerencsés vagyok, mert úgy érzem, a barátaim mellettem állnak. Örülnek annak, ha híres emberekkel találkozom a magyar zenei adóban. Kérdezik, milyen volt Pély Barnával vagy Dorinával (!) összefutni. Az első nagy gratulációkat és az első pofonokat azonban már megkaptuk - állítja az énekes, aki első klipforgatásuk élményeiről is beszélt. - Az Egy másik nemzedék című dalunkat népszerűsítő videoklipünket Körmenden, az Olcsai-Kiss Zoltán Általános Iskola tornatermében rögzítettük. A klipet - mint megannyi más csapat filmjét - Indián rendezte. Azt akartuk érzékeltetni, hogy mi vagyunk a hurrikán, így szélgépekkel is dolgoztunk. Egy koncerthangulatot szerettünk volna megjeleníteni füsttel, papírfecnikkel, megannyi ismerős, barát társaságában. Úgy érzem, az igazán jó hangulatú forgatáson féktelen bulit csaptunk. Mennyi idő marad a tanulásra vagy a szabadidőre? - érdeklődtünk. - Kevés - mondta Erik. - Sok időt elvesz a stúdiómunka, valamint a felkéréseknek, interjúknak is eleget kell tennünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy tovább kell tanulnunk, diplomát kell szereznünk. Engem leginkább az idegenforgalom érdekel. Gondolnunk kell arra is, ha nem jönne be a zenélés... - Erre most szerintem nem kell gondolni - szól közbe Dávid. - Miért ne jönne be? A zenélés nekünk mindig megmarad, mert nem a közönségnek, hanem magunknak játszunk. Erik ekképp folytatja: - A zenénkkel egy űrt töltöttünk be a zenei piacon. Igény van a fiataloknak szóló emoslágerekre. Megjegyzem, én egyébként Robbie Williams-dalokat hallgatok, Dávid pedig nagy Red Hot Chili Pappers- és Jimi Hendrix-rajongó. Nincs különösebb célcsoportunk, de valószínűleg a tizenévesekhez áll majd közel az emozene. Első cédénk március közepén jelenik meg. A honlapunk elkészültéig egy ismerősöket kereső rendszeren vagyunk elérhetőek. Szombathelyen meglepetéssel készülünk, de hogy mivel, azt még nem árulhatjuk el.